Valahogy egész vagyok önmagamban egy pár napja. Nem vágyom másokra, B.-re sem. Jó így nagyon. És egy furcsa - új - érzés: tegnap a viszontagságok estére annyira befeszítettek, hogy a fél karomat odaadtam volna egy üveg borért. Ittam, ittam, és ültem az erkélyen, cigiztem, de elkezdtem parázni a kontrollvesztés/szédüléstől. És ekkor megszólalt a ráció, amely oly ritkán mutatkozik: "Dehát pont ezt akartad, nem? Süppedni!" Ezután már nagyon jó volt.