Nehéz időket élek, rengeteg a szorongás. Xanax reggel, délután (hazaindulás előtt) is xanax. Terapeuta-váltáson pörgök, bár már az egy új módszerbe vetett hitem is kezd fakulni.
Tegnapelőtt volt egy nagybetűs veszekedésünk B-vel, aki kétségbeesésében rámordított: "Azt hiszed, csak a te gyerekkorod volt szar?" Nem, nem hiszem, sőt azt gondolom, hogy az embere 90%-ának nem volt olyan jó a gyerekkora, mint amilyennek lennie kéne, mindazonáltal nem ismerek és nem ismertem senkit (a saját nővéremen kívül), akinek a szar gyerekkorából adódó sérülések ennyire megnehezítenék a mindennapi életét.
